N�metorsz�g aranyat v�rt, de legfeljebb bronzot nyerhet, hiszen a Nationalelf az el�d�nt�ben 2–0-ra kikapott Olaszorsz�gt�l. A f�jdalmas kies�s ellen�re a drukkerek gyorsan jobb kedvre der�ltek, �s k�nyszer�s�gb�l r�d�bbentek: Stuttgart igaz�b�l sokkal szebb v�ros, mint Berlin.

A n�metek felk�sz�ltek a legroszszabbra.

K�t perccel azut�n, hogy lef�jt�k az el�d�nt�t, a hangsz�r�kb�l felcsend�lt a Liverpool legend�s indul�ja, a You’ll never walk alone. Hatvanezer ember alkotta a k�rust, k�nnyeiket nem sz�gyell� drukkerek adt�k a j�t�kosok tudt�ra: sohasem maradnak egyed�l. Azt nem mondom, hogy Michael Ballack�k abban a pillanatban el is felejtett�k, hogy az olaszok fel�bresztett�k �ket „arany�lmukb�l”, �m a lel�t�r�l �gy t�nt, halv�ny vigasznak megtette ez a dal.

A dortmundi l�tes�tm�ny hangulatfelel�s�vel nem volt szerencs�m besz�lni, de ha volt n�t�ja veres�g eset�re, nyilv�n bek�sz�tett egy „�nnepi” lemezt is. Minden bizonnyal a sl�gerlista �l�re rekordsebess�ggel felk�sz� Sportfreundestille album�t, amelyen a h�romtag� banda arr�l �nekel, hogy „…1954, 1974 �s 1990 ut�n �jra vil�gbajnokok lesz�nk”. Na m�r most, a kedd este t�rt�ntek ut�n k�t eset lehets�ges.

Egy: ezt a sz�mot pihentetik n�gy �vig.

Kett�: a stuttgarti bronzmecscsig �tdolgozz�k a refr�nt, p�ld�ul �gy: „1934 �s 1970 ut�n �jra vil�gbajnoki harmadikok lesz�nk.”

fot�: EPA

Na, indul�s haza! A n�met gyerekek �lma azonban m�g teljes�lhet: mire feln�nek, vil�gbajnok lehet a Nationalelf

Dortmundban egy�bk�nt az a csod�latos, hogy a belv�rost�l egy piros sz�nyeg vezet az ar�n�hoz, mintegy jelezve a helyes ir�nyt. A helyi „r�ltexes” alighanem j� boltot csin�lt, amikor az illet�kesekkel meg�llapodott: majd’ k�t kilom�ter hossz� szakaszon kellett lefektetnie a v�rosh�z�t�l a Westfalenstadionig fut� k�rpitot. Mondj�k, aff�le szertart�s errefel�, hogy a m�rk�z�sek befejezt�vel a szurkol�k v�gigs�t�lnak rajta – ha kikap a csapatuk, akkor is. �rthet�: mire a s�r�z�kkel �s s�t�d�kkel telezs�folt �t v�g�re �rnek, addigra a kolb�sszal egy�tt a veres�get is megem�sztik.

Kedden is �gy volt ez…

Am�g hetek �ta – a fin�l� helysz�n�re utalva – itt a drukkerek m�st sem skand�ltak, mint hogy Berlinbe mennek, percek alatt r�j�ttek, hogy „…Stuttgart sokkal szebb, mint Berlin”, �gyhogy ink�bb oda utaznak. Az olaszok persze sz�vb�l k�v�ntak nekik j� utat.

A t�v fel�n�l tarthattunk, mid�n felbukkantak a brazilok. Senki nem �rtette, mik�nt ker�ltek ide, amikor m�r r�g otthon kellene lenni�k, azonban jelenl�t�ket senki sem b�nta: mintha a ri�i karnev�lb�l cs�ppentek volna ide, a fi�k doboltak, daloltak, a l�nyok pedig �gy risz�lt�k, ahogy csak �k tudj�k. Aki esetleg a tizenegyesr�g�sokra meghagyott n�h�ny filmkock�t, kattintgathatott: a h�lgyek �gy mosolyogtak hozz�, ahogy Ronaldinho szokott…

A b�k�s menetben hirtelen egy szir�na hangja keltett riadalmat. Ennyit a b�k�s menetr�l, gondoltam – t�vesen. A szir�na ugyanis ahhoz az ambulanci�s kocsihoz tartozott, amely a j�rdaszigeten (de nem a szent sz�nyegen!) elfekv� fanatikushoz igyekezett. A szak�rt�k el�tt m�sok is megpr�b�lkoztak a b�nat�t m�rhetetlen mennyis�g� s�rbe fojt� szurkol� talpra �ll�t�s�ban: „Steh auf, wenn du Deutsche bist!”, azaz „�llj fel, ha n�met vagy!” – �nekelt�k a f�l�be a Nationalelf fell�p�sein gyakran hallhat� rigmust, mindhi�ba (holott a szerel�s�b�l �t�lve n�met volt). A ment�s�knek term�szetesen hat�sosabb eszk�zeik vannak: egy csodaszer, k�t pofon, �s ember�nk ism�t j�r�k�pesnek bizonyult.

K�zeledt�nk a c�lhoz, amikor kider�lt, hogy a stadiont�l a v�rosh�z�ig „levonul�k” szoros �rizetet kaptak (igaz, �gy is volt balh�, n�h�ny kicsavart fa, s ezzel p�rhuzamosan negyven �rizetbe v�tel): a „k�zteresek” �gy tapadtak r�juk, mint az este kor�bbi r�sz�ben Sebastian Kehl Francesco Tottira.

S mire a v�r�s sz�nyegen s�t�lva haza�rtem, le is vontam a konzekvenci�t: a dortmundi piros sz�nyegen You’ll never walk alone.